Sajnos régóta nem volt új bejegyzés a blogon, de ez a pihenős augusztus 20-a talán alkalmat ad arra, hogy leírjak valamit a gondolataimból.

A napokban egy facsebúk csoportban megint téma, hogy sajnos egy másfél éves kutya gazdija még nem kapta meg a „tenyésztőtől” a származási lapot. Hasonló témáról is szerettem volna írni, a kommenteket olvasva pedig azt hiszem aktuális is.

 A származási lapot a tenyésztő az alom MEOESz-hez történő bejelentése, regisztrálása után kapja meg minden kölyökhöz, és azt a tulajdonosoknak továbbadja. Argentin dogoknál jelenleg chippelést követően lehet az alombejelentőt elküldeni a MEOESz-nek, a kölykök 6 hónapos koráig maximum. Utána normál ügymenet szerint nem lehet almot törzskönyveztetni.

Személy szerint én a chipet az első oltáskor szoktam berakatni a kölykökbe, az utána lévő héten feladom a papírokat vagy beviszem személyesen a MEOESZ-be. Az ügyintézési határidő 15 munkanap, azaz 3 hét, plusz a postázás a tenyésztőnek. Azaz ha 8 hetes korban beküldi az ember a kiskutyák papírjait, akkor kb. 12 hetes lesz az alom, amikor a tenyésztő a tulajdonosok kezébe tudja adni a származási lapokat, ha egyéb ügyintézésre nincs szükség és minden rendben ment (nincs hiánypótlást, ünnepnap, export pedigré stb.). Így 8 hetes kiskutyát származási lappal elvinni nagyon nehézkes, azonban fontos, hogy a tenyésztővel kötött írásos szerződésben rögzítésre kerüljön egy dátum, ameddig a származási lap eljut a vevőhöz – így a tiszta.

Régebben az ügyintézés sokkal lassabban zajlott, így arra, hogy mi volt régen itt most nem térnék ki. Meg ez ugye a magyar rendszer, országonként nagyok az eltérések. A latin országokban tapasztalataim szerint minden lassabban megy :)

Szóval, tegyük fel, hogy a kiskutyáját az ember származási lappal vásárol, kap ajándékba, társtulajdonba…felmerülhet bennünk a kérdés, hogy tenyésztővel állunk kapcsolatban, vagy sem?

A kérdésre a válasz nem egyszerűen fekete vagy fehér. Megint a saját véleményem következik csoportokra bontva, a mi fajtánkra levetítve, talán némi tapasztalattal a hátam mögött. 

1. csoport, a fizetés-kiegészítős szaporító

Kutyáit, akik a 60 kg-os 75 cm argentin dogok közül kerülnek ki, évi 1-2 alkalommal tenyészti, a kölyköket interneten hirdeti, kevés ráfordítással sok kiskutyát ad el, tenyész cél nincs, megtartani minden alomból minek…

 Törzskönyv, származási lap nincs, mert az „hülyeség”, bunda az egész és különben is ha az ő kutyáinak lenne papírja, mindenkit leverne a kiállításokon, ergo szívességet tesz, hogy ő nem száll be ebbe a szemét rendszerbe.  

 2. csoport, a tudatlan jóindulatú szaporító

Sajnos belőlük is van, a tudatlanság néha jóindulattal, néha egy kis intelligencia hiánnyal párosul. Van argentin dogja, nem szűrt, nem törzskönyvezett (vagy ha az is nem tenyészszemlézett), de mivel annó ő sem tudott „sokat” költeni kutyára, és Fifike így is annyi örömet okoz, nem árt senkinek ha lesznek kölykei, és majd gazdit találva ők is sok örömet okoznak a gazdiknak.
Alapvetően ez egy szép utópia lenne, csak nem így szokott sikerülni. Olcsó kutyát sajnos sokan (tisztelet a kivételnek) nem becsülik, a jelentkezők nincsenek úgy megszűrve, gond esetén pedig a kutyusok mennek a fajtamentéshez vagy menhelyre, rosszabb esetben csak a szántóföld szélére – csak a kedves létrehozójuk ebbe nem gondol ugye bele. Meg aztán a létrejött kiskutyák is szaporodnak majd, hiszen az anyukájuk gazdája nem ad szerződést, amiben kiköti az ivartalanítást, illetve erre a gazdik figyelmét sem hívja fel, jó példát ugye meg nem mutatott.

Az első két csoport hatása a kutya populációra ugyanolyan káros, a fajtamentés munkájáról és a gazdátlan dogokról nagyrészt ők tehetnek. Erősen ajánlom mindenkinek elkerülni őket, legfőképpen azért, mert munkájuk mögött minimális szelekció sincsen, sem a kutyák egészségét, sem idegrendszerét tekintve!

3. csoport, a kezdő, tudatlan tenyésztő

Mindenki elkezdi a kutyázást valahol, és valamikor. Általában az ember beleszeret a fajtába, vágyának tárgyává válik, nézegeti a kenneleket, vesz egy kutyát ki kisebb, ki nagyobb utánajárás és tudás birtokában, majd szerencsét próbál. Elmegy kiállításokra, elkezd éjjel-nappal a kutyákon agyalni, az internet böngésző előzményeiben már szinte csak kutyás oldalak szerepelnek.

Majd miután sokat nyert a kutya kiállításokon, úgy dönt ő is fedeztet, legyen alom, kennelnév. Választ egy kant jó belátása szerint, és elindul az úton.
Itt még az idő dönti el, hogy mivé válik a tenyésztő. Idővel, ha nem hagyja abba persze 1-2 alom után, lehet belőle törzskönyves szaporító vagy minőségi, esetleg NAGYBETŰS tenyésztő is.

4. csoport, a törzskönyves szaporítók

Van kennelneve, a kutyák szépen vannak tartva, a kiskutyák kapnak származási lapot (még ha nem is mindegyik minden alomból). Alapvetően tenyésztőként, és kennelként beszél saját magáról, elvégre a feltételek teljesítettek. Eljár kiállításokra is, hallásvizsgálatra is eljár a kutyáival, még csípőt is röntgeneztet. Nem minden tenyészkutyájáról tudja elmondani, hogy mind a hallása, mind a csípője rendben van (van amelyiknek rejtélyes módon csak az egyik szűrése van meg, a másik nincs), vagy éppen mondja, hogy megvan minden, de kérésre megmutatni az orvosi igazolásokat nem tudja.
Alapvetően minőségi kutyákkal dolgozik (hiszen eredmények vannak, csakis az ország határain belülről), származási lap van, eladó kiskutya van, fedezőkan van.

Fontos ismérv még, hogy egy kan kutyától, aki saját tulajdonban van évi több alom is lejön éveken át (nem csak abban az első évben), érdekes módon minden szukájára ő passzol a legjobban, akár többször is megismétli ugyanazt a párosítást.

5. csoport, a minőségi tenyésztő

Egy ideje a fajta rabja, szerelemből tenyészt. Kutyáit igyekszik jó vérvonalakból beszerezni, nem állítják meg az országhatárok, áldoz azért, hogy az álmait megvalósítja. A nemzetközileg ajánlott egészségügyi szűréseket (argentin dog esetében a legtöbb országban a BAER teszt, hallásvizsgálat és a csípőízületi diszplázia szűrés kötelező, nálunk sajnos nem) elvégzi kutyáin, ha valamelyiké nem a kívánt eredményt hozza, akkor az adott kutyával nem tenyészt (akkor sem, ha mondjuk a hallása tökéletes, csak a csípője nem)– szereti otthon, vagy ivartalanítva keres neki egy szerető családot, azaz SZELEKTÁL. Nem minden megvásárolt, megtartott, ígéretes kiskutyájából lett tenyészkutya – ha erről megkérdezzük, van mit mesélnie, nem azt mondja hogy nála minden szuper volt a pl. 10 éves tenyésztés alatt.

Kutyáit időnként megméretteti klubkiállításokon, külföldön is. Itt Magyarországon, Európa közepén szerencsés helyzetbe vagyunk, bármely irányba utazva pár száz kilómétert eljuthatunk olyan klubkiállításokra, ahol 100-200 argentin dogot bírálnak le a fajta specialistái. Egy igazi fajtabolond még kutya nélkül is szívesen megy nézelődni  J

Megválogatja kinek adja el kiskutyáit, a fajta tartására alkalmas gazdikat keres, szerződést ír, tanácsot ad ha kell, kapcsolatot tart a gazdikkal gyakorlatilag a kutya élete végéig, szerencsés esetekben tovább is.

És idővel, ha jól végzi munkáját, NAGYBETŰS tenyésztővé válhat, akinek kutyáit világ szinten elismerik és szeretik.

A témát lehetne még boncolgatni, nagyvonalakban elsőnek ennyit szerettem volna megírni.
Szép augusztus 20-át kívánok mindenkinek! Üdv, Kati